HTML

3

pray for peace.

Friss topikok

  • szivárványmano: @majom.: uuu.. ennyi(L):).. ez kell... egy jobbhoz kötni mint ami volt...és már azonnal te jutsz m... (2010.01.30. 21:20) adjunk neki nevet. az enyém: 3

Naptár

május 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Linkblog

az érdekes.

2010.03.21. 19:35 szivárványmano

Mitől érdekes egy ember.Mindenkinek más más az érdeklődési köre így biztosan az is más, hogy mi az érdekes ember definíciója.Érdekesnek akkor mondható valaki amikor még nem ismerjük, és azért akarjuk mert érdekesnek látszik, vagy azután miután ismerjük, és látjuk benne a soksok kis utcát amit bejárhatunk? Érdekes. Érdekes a más? Érdekes az egyedi? Érdekes a furcsa? Érdekes a titok? Érdekes a félelmetes és érdekes a feltűnő? Külső adottságok szerint érdekes kategóriába sorolni valakit helyén való? Én nem hiszem... nekem egy ember akkor is érdekes ha átlagos nekem az érdekes leginkább belül bújkál.Érdekes a megközelíthetetlen, érdekes a más, érdekes a furcsa, érdekes a más szemszögből való látás,érdekes az árral szemben, érdekes az érdekes.Ha nem ismerem nem mondom, hogy érdekes, ha kezdem megismerni már mondom, hogy érdekes ha megismertem szeretem benne az érdekest.Az érdekes ember számomra inteligens, kellően spontán, valamiben eltér a megszokottól vagy van egy fajta plusz benne.Viszont vannak nálam átlag érdekességek mint például a zenészek nekem mindig érdekesek, mert az a tehetség amit ők kaptak valami fenomenális és megtanulhatatlan.Érdekes nekem ha az illető életkori sajátosságok helyett valami más viselkedést produkál, a saját látásmódja szerint véli a világot.Annyi minden van amiért érdekes nekem valaki.Nem sok ember van körülöttem akit érdekesnek tartok,úgy igazán, de azok viszont nagyon érdekesek.Ittvan Bence aki az életkori sajátosságainak homlok egyenest látja a világot és elszántan kitartóan, tehetséggel orientálódik a zene felé.Fáradhatatlanul, miközben az élete közel sincs a fenékig tejfelhez.Tudom, hogy sokat írok róla de pont azért, mert megakarom tartani az élményeket vele, mert mindig különleges.Ahoz képest, hogy egy héten egyszer Ha látom, ismerem, megszerettem, lelkitársam, megért, elfogad.Vajon az ember magát tarthatja érdekesnek? És nem minden ember érdekes? Talán minden ember érdekes csak mindenki másnak érdekes.Van aki nekem van akinek én nem van aki nekem nem és van akinek én.És van akinek te és van aki neked.Érték az érdekesség? Ha érdekes vagy az azt jelenti, hogy van benned plusz? Érdekesnek lehet lenni ha akarsz érdekes lenni? Buta kérdések... nincsenek válaszok. Én mindenesetre imádom az érdekeset.Az igazán érdekeset. :) Ezt a lavinát pedig Atos indította el, mikor is jellemzésemet rövid kis fogalmazásban tálalta, tudtomra adva, szerinte érdekes vagyok.Nincs ami jobban esik Nekem annál mintha valaki számára érdekes lehetek. A végére csak idéznék a fogalmazásból :

 

"látom hogy van egy nagyon nagy szived. és amiket írsz.. blogon.. :) mégis nállam .úgy. küzd a kislány.. és a felnőtt nő aki nagyon világosan lát dolgokat. és szuperül gondlokozik .. van hogy zavarba jövök olyat mondasz , máskor mosojgok mikor kicsit esetlenkedsz"

 

Köszönöm szépen. :)

 

Szólj hozzá!

Yngwie J. Malmsteen.

2010.03.20. 09:17 szivárványmano

 

A Hét furin telt, mindent összevetve érzelmes egy hét volt. Voltam mérges, veszekedtem szomszéd nénivel, voltam boldog mert hejesírási hiba úr, lesz a táncpartnerem a Szalagavatón.Végre csorgathatom a nyálam a naaagyhercegkirálykisasszonyosruhákra.Akkor méég... na igen ... a tegnapi bejegyzés is történt velem... érdekes.Este meg ugyebár művészúrral múlattam az időt :) Kemény menet volt Szabinát leszerelni de amikor elment nagy nehezen visszazökkentünk a rendes kerékvágásba és megbeszéltük a 4 betűs élet :) nagy dolgait.Nagyon jól tudom magam érezni vele mert mindig olyan intellektuálisnak érzem, és bármiről lehet vele beszélgetni.Bármiről. Perszee aztán ha az adott dolog olyan  volt  agyon szekál vele, de ennyi belefér.A cipője pedig hát... leírhatatlan élményeket rejt ... Ő nemtudom mennyire érzi velem jól magát, sajnos Ő az akibe egyátalán nem látok bele soha.Ha nem mondja ki amit gondol, akkor nemtudom mit gondol és ez néha idegesít is.De ez van.Ő a Bence és már hozzászoktam, hogy mennyire művészlélek... a kis Jngwiw J. Malmsteen. A mai estéről nem írok még semmit, valószínűleg nagyon érdekes és izgalmas lesz.Várom.Hejesírási hiba úrral találkozom :). De most megyek összeszedem magam, mert ugyan éjfélre vergődtem haza magam, már ébren vagyok | 9:16 | és olyan szépséges az idő kint, hogy megkell néznem közelebbről :)     nemsokára jövök mert most történni fog valami :)...

addig            xo     <3       xo

Szólj hozzá!

Part 1 : Az Időutazás

2010.03.19. 16:32 szivárványmano

boom. Történés.

Ez a mai egy más bejegyzés lesz mint a többi.Ezzel kezdem el azt a sorozatot, amit úgy nevezek el A Történet.  Első fejezet: az időutazás.  | képtelen vagyok másról írni |

Biztos vagyok benne, hogy nekem úgy jó, ha ő az életem része.Ő nem biztos benne, és tudom nekem könnyű mert nincs akire tekintettel kellene lennem, hogy meddig mehetek el, de az , hogy neki van egy ember az életében akit szeret, nekem elég határt szab, és ezen felül is tudom, szügségem van rá, mint egy építőkőre az életemben.Ő lehet az én másik felem és ez olyan köteléket húz közém és közé amit én, sosem fogok tudni elvágni, pláne ha nem is akarom.Én pedig nem akarom, mert Ő az az ember akire minden nap gondolok anélkül, hogy tudná vagy anélkül, hogy visszajelzést várnék.Önzetlenül és mégis önzően vágyom a társaságára....

                                                 Az Időutazás.

Ültem a lépcsőn.Hideg volt és fáztam egy picit de nem volt erőm felállni.Ahogy becsapta maga mögött az ajtót úgy éreztem az erőmet magával vitte.Kipakolta a lelkem anélkül, hogy betekintést engedtem volna neki.Ez azért van így, mert az ő lelke és az enyém... egy.Egyszer megint kinyílt a terem ajtaja és lenézett rám a felső lépcsőfokról.De már nem ugyan az az ember állt ott aki az előbb, az aurája olyan gyorsan vált taszítóan hideggé, hogy szinte mondanivalóm sem maradt hirtelen.Amikor ismét elment felálltam, lementem és leültem... a zene a fülemben szólt, de mindegy volt mert magányra vágytam és semmisem érdekelt.A lelkem ismét sajgott, pont úgy mint azon a fagyos estén.Úgyéreztem mintha valami az összes mindenkitől begyűjtött szeretetemet semmissé tette volna bennem és olyan megérdemelt ürességet éreztem magamban mint talán még sohasem.Ültem a padon amikor ismét felbukkant hideg, taszító aurájának nyoma sem volt, helyette a régi meleg...szinte forró aura csapott meg. "Azthiszem menni fog."-hangzott el a mondat és ahogy elhagyta az ajkát, az enyémen mintha az ellentéte kúszott volna be, le egészen a lelkem mélyére.Végig égetve az útját."De látom benned az ellenkezője van most.".mondta. Én meg mint egy nyitott könyv álltam, már mondanivalóm sem maradt, hiszen belém lát mégis mit kellene mondanom. Felmentem vele beültem mellé, és hallgattam. Nem a fülhallgatóból áradó zenét hallgattam.Egészen máshol jártam, messze, ott ahol valamikor nagyon régen. Sokszor nem mertem, sokszor nem akartam itt járni.Az emlékek földjén.Látta rajtam, hogy máshol járok néha oda oda nézett, felhúzta tökéletes ívű szemöldökét, jelezve, hogy életjeleket vár tőlem.De én nemtudtam adni őket.Hirtelen minden tompa lett nem hallottam mást csak a csendet és a szívem dobogását, mintha egy hurrikán belsejében lettem volna az emlékek képekként suhantak el mellettem, az érzés:

Deja vu. Ilyen hatalmas még sosem volt bennem  ez az érzés, mintha visszamentünk volna az időben és minden olyan... olyan volt mintha az lenne ami...de mégsem.Csak könyököltem a padon, ő pedig a könyve fölött.Néztem. Barna haja a homlokának támasztott kezére omlott, tengerkék szeme a lapfelé nézett, de láttam más felé jár.Koromfekete szempillái ívesen göndörödtek mintha szempillaspriállal húzta volna ki.A nyakán foltok, szerelme jelei, a pólója egyedi, minden olyan rajta, mintha festették volna.Szebbet se lehetett volna akkor mutatni nekem, mert semmisem ér fel ezzel a mámoros érzéssel.Mintha ugorttam volna az időben. De a csengő megtöri a varázst. Menekülőre fogtam, lementem...de velem tartott Ő is.De lent már elkap az érzés, neem akarok menekülni.Hát visszamegyek vele az emeletre, és leülök a székre ami az előbb a múltba vitt. Most nem visz, megváltozott már megint az aura.Énekel, oldott, nem kalandozik Ő sem.Így én sem tettem,  odanyúltam a füzetért ami a padján volt, és rajzolni kezdtem bele.Nem figyeltem rá mit és, hogyan rajzolom, nem érdekelt.Azon járt az eszem ha a csengő megint megszólal, vége a napnak.Meg is szólalt, de nem lett vége.Valahogy egymás mellett battyogtunk még a parkban is.A meleg tavaszi levegő kellemesen simogatott, mégis valami hideg futott végig a hátamon.Ismét miss deja vu.A park, a tavaszi levegő, a napsütés, és Ő mellettem... milyen irreális ez már nekem, csak most éreztem.Én hiába a buszhoz indultam, a vonatállomáson kötöttem ki.A korláton ült, én előtte álltam.Ez volt az a perc amikor úgy éreztem álmodom, mert hiába semmi fantasztikusan jó nem történik nekem ez maga az álom.Olyan furcsa érzések keringtek bennem képlékeny állapotukban, hogy arra se szavak se tettek se mozdulatok nincsenek.Csak meg akartam volna szűnni létezni ott és akkor mert ennél jobb pillanat a megszűnésemre nem tudom lesz e.Eddig biztosan nem volt.És semmi jelentős nem történt.Átültünk a szalagkorlátra, a keze véletlenül az enyémet érintette, ettől aranyosan mosolygott zavarában, nekem pedig eszembe jutott róla valami.Amit nem mondtam mert tudtam, egy rossz szó, egy rossz mozdulat és megint nem beszélhetek vele egy jóódarabig.Látta, hogy mondani akartam valami fontosat, és az, hogy nem mondtam izgatni kezdte.Puszit ajánlott az elmondásért, nekem nem kellett az a puszi mert a gyilkosomá vált volna.Ölelést akartam, de az az Ő gyilkosa volt.Így nem kapott senki semmit... se választ, se puszit, se ölelést, se biztosat afelől... mikor beszélhetek vele újra.Tudom ha legközelebb látom megeshet, hogy elfordul, és Én ugyan megfogom érteni, de fájni fog.Mert bár nem történt semmi, nekem ez a történés mégis maga volt az univerzum történése.Ahogy távolodtam legszívesebben falat húztam volna magam köré, és a kis szobában térdre rogyva, a tenyerembe temetve az arcomat szédültem volna.De ehelyett csak mentem, és tudtam... még néz.Megfordultam, és ott állt a vonat ajtajában.Integetett, de én valahogy ösztönösen integetés helyett, talán zavaromban csak hadonászni tudtam a kezemmel, és gyorsabban szedni a lábaimat.Menekülni, oda ahol egyedül lehetek.Mámoros mai nap melynek befejezése akármi lesz, biztos álmot hoz majd az éj, főszerepben: Ő .Miközben ezt írtam James Morrisont halgattam, és a lelkem kifolyt a fülemen.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása