3

Halihóóó.

Esik az eső, fúj a szél. Remek nap az orrzsibbasztó migrénre.Mindenki depi, rosszkedvű, és amúgyis mindenki utál már... alig telik el nap anélkül, hogy ne kellene végig hallgatnom, hogy nem lesz jó ez. Senkisem érti, hogy a véleménye épp annyira nem számít, mint az, hogy mennyi időt pazarol az elmondására.Nem izgat ki mit gondol rólam és az álltalam választott fiúról, hiszen én vagyok vele, de ezt annyiszor mondtam már.Ha elront, el leszek rontva, ha megöl, meg leszek halva, ha boldoggá tesz, akkor.. bár isten ments.. de.. talán.. boldog leszek :).Fáraszt már a sok gyötrés. Azthiszik ha elforudulnak tőlem majd odafigyelek rájuk.Rossz stratégia. Én igen jól elvagyok azzal amit választottam és általában, meggondolva cselekszem.Ha nem is így látszik... tudom meddig mehetek el. :) Tudom, hogy Ő jó nekem.Mééég jobb :)          de nem lesz mindig így talán, de akkor most felhatalmazok mindenkit arra, hogy az orrom alá dörgölje, ÉN MEGMONDTAM. :)

Úgy érzem változtam, főként, tanultam a hibámból, és nem fogom ugyan azt elkövetni.Olvasgatva a bejegyzés címeimet, némeikbe bele sem merek olvasni... tudom melyik mögött melyik bűnöm rejlik, és tudom melyik mögött az érte érdemelt büntetés.Nem akarok több bejegyzést a bűnökről, sem a büntetésről, békét, nyugalmat, életet, szerelmet akarok. Ehez tartom magam :)

Jean a telefonjáva bajlódik a panelházak sarkán amikor meglátja Christofer-t. Mosolyognak egymásra csók, "menjünk sétálni"...   elindulnak a városon át egy kicsi játszótérre.Leülnek egymással szembe a hintákba, és beszélgetnek. Jean hamar rájön, hogy Christofer-nek rossz kedve van és a felkelése óta eltelt idő borzalmas volt.Jean tudja, hogy ilyenkor nem kell firtatnia semmit sem csak békén hagyni.Nem akar sokáig maradni de Christofer erősködik, hogy jó lesz az úgy, ha felmennek a lakásba.Jean nem akar, de átrángatja a városon és felviszi.Jean erősködve állítja, nemsokára megy, Christofer pedig csak legyint, "úgysem".Jean folytatja, tudja jobb ha ma korán hazamegy, és amikor ez Christofer-ben tudatosul, fe lül az ágyon, és csak annyit mond: "Kibaszottul mondtam, hogy jöjjünk fel kúrni!!!" a hangneme pedig... csalódottan kiabál.Jean tudja.. inkább reméli, hogy nem ez az egyetlen oka amiért Christofer ott tartaná Őt, de mégis csak lelke mélyére hat ez a pár szó, és válaszul annyit mond, előtted a hétvége Christofer, de 10 nőnél többet nem akarok tudni.Nem éppen egy friss pár, párbeszéde kellene, hogy legyen ez, de Jean arra fogja, hogy Christofer ilyen, és még fáradt és rosszkedvű is ma.Csalódottan hámozza ki magát a szorító karokból, és ahogy a táskát a vállára veszi, máris hiány érzete támad, Christofer hiányzik neki. A lépcsőházban Jean csak megy, nem beszélget, tudja, hogy Christofer úgyis csak bántaná most, mert nem akarja, hogy elmenjen.Esik az eső, az idő olyan mint Jean kedve... elkeseredetten áll Christofer mellett és azon tűnődik, ez a nap nem a legjobb, és azt a kevés időt is amit eggyütt lehet Christoferrel, azt sem tudta kellemesen tölteni.De ez egy ilyen nap, jön is már a busz, egy lopott puszi, majd amikor a busz ablakából visszanéz, Christofer eltűnik az alaksor ajtajában.Jean azon tűnődik hazafelé, vajon normális e az ő kapcsolatuk... jó ez így? jobb ez így mint egy normális romantikus édesgetős bájos rózsaszínfelhős kapcsolat?...Látott már ilyet a világ?Felvan erre készülve a világ? Na és Ő maga?... Jean tudja mivel azaz kivel van dolga hiszen Christofer kissé sem átlagos, de nem biztos, hogy változás nélkül menni fog neki a feladat, hogy Christofer mellett legyen.Szívesen van mellette, mindig is ezt akarta, most mégis úgy érzi, nehezebb mint gondolta.

Egy gyerek, egy férfi testébe zárva.Egy érzékeny, szabad, vicces, inteligens, gyerek aki nem akar felnőni viszont remek eszközökkel védi magát, mert kívülről kemény, kiismerhetetlen, arctalan, és olyan tehetséggel manipulálja az embereket, hogy az félelmetes.Vezér egyéniség, céltudatos, mégsem tudja mit akar.Olyan fiú, akibe minden lány hip-hop belezúg, aztán meg hisztizik a verem alján, hogy jaaj neee.Sosem tudom mit akar, mit érez, csak azt tudom, ha hazudik, jellegzetes mosoly ül ki a szép pofiára.durcizni azt nem tud mert ha leleplezed azonnal feladja.A szeme folyton csillog, gátlástalanul pimasz, őszinte, szabadszájú.Túúúl szabad.Túúlságosan kell.Mióta szóba állt velem arra a percre várok, hogy akarjon engem.Amikor kedves, nem hiszem el neki, amikor bunkó azt annál inkább.Egyetlen szóval földbedöngöl, és eggyúttal meglep és felvidít.Félelmetesen kreatív és sajátos módszere van a kapcsolat építésre.Nem gondolkodhatsz előre vele kapcsolatban, minden lépése kiszámíthatatlan, a reakcióit sem lehet előre tudni, mindig más, mindig mégis ugyan az.Ismered és mégsem, és úgyérzem nem is fogom sosem eléggé.Nem lehet eléggé.Valamiért, nemtudom miért, felnézek rá, kislánynak érzem magam mellette.Megvéd és mindig úgy érzem ha vele vagyok rámszakadhat az ég, attól is megfog védeni.Tisztában van minden egyes erényével, és a hátrányait amit annak gondol, igazából beképzeli.Magának kreál hibákat.Hibája van, de kompenzál.Észnél kell lenni vele mert bármeik percben belehúz a csőbe.Ha belemész észnélkül játszik veled mint a cica a gombolyaggal.Apropó cica.Úgy tud kérlelni, hogy az eszedet elveszted.Ne hagyd... : D