Sziasztok...
Hát remek ez a mai nap...szét szakad a tüdőm a fájdalomtól olyan mintha jégszilánkok akarnának kijönni belőle amikor nagyobb levegőt veszek... amikor kicsit akkor mintha egy 20 kilós súly nehezdne rá... korábban is jöttem mint ahogy kellett volna ellógtam pár órát... a buszon egy kellemes ismerősömmel eggyütt ültem... és amikor átszálltunk egy másik buszra... ott volt egy lány a lány... az ő volt barátnője aztmondta elköszönök...és intett énis intettem de néztem utánna vajon merre megy... lehuppant a lány mellé és azonnal kisgyerekké változott... olyan szelíd arckifejezéssel fordult a lány felé... beszélgettek aztán a leányzó leszállt... ő visszahuppant mellém az ülésbe és zavartan figyelte az arcom..miközben azt mondom...olyan voltál mellette mint egy kisgyerek...erre ő...ugyan dehogy is csak beszélgettünk megkérdeztem hogyvan semmiség...nézett a kezére a lábára az enyémre minden hova csak oda nem ahova kellett volna..oké...mondtam mire felnézett és zavarában nevetett... az ember ösztönösen nem tud elszakadni attól akivel sokáig egyként létezett... még akkor is ha nem ő volt akit keresett és nem vele teljesült az inprinting... azaz nem ő volt akiben megtalálta a lelki társát és nem ő volt akinélkül nem tudott volna létezni ...bár lehet, hogy így érezte valaha... mindenki keresi ösztönösen ezt a társát de nagyon ritkán találja meg az ember... amikor az ember szerelmes lesz akkor érzéki csalódottságában talán ezt érzi...de egyszercsak rájön vagy segítséggel vagy anélkül...hogy mégsem ő az... van amikor rengeteg időbe tellik még belátjuk nem a megfelelő partner volt aki után még sok sok idő elteltével is kapálózunk... de hidjétek el nekem...tudom mi az, hogy sok ideig...és mégis sikerült túllépnem akármennyire is nem akartam...2 év és sikerült 1 hónapnyi mámort kivernem a fejemből...hát... én valószínűleg nem fogom megtalálni a nekem rendelt lelki társamat, ezt abból következtettem ki, hogy mást amikor látok az aktuális szerelmével akkor oldottan teljesen nyíltan önmaga mer lenni...én talán soha nem voltam önmagam senki előtt...ha voltam...feloldódni nem tudtam teljesen ... mert önbizalom híján jobbnak látom ha nem tudják teljesen ki vagyok...de ez csak akkor van amikor elkezdek érezni valamit egy fiú iránt... és nem barátságot... ez örökérvényű talán... nem is tudom mikor nyíltam ki utloljára valakinek teljesen...vannak pillanatok de ez... ez nem jelent túl sokat... szóval nem hinném hogy benne leszek abban a néhány szerencsésben aki meglátja és attól a pillanattól tudja hogy megtalálta a teljes értékű lelki társát... de én beérem a holmi futó kalandokkal amik néha hosszabbak néha rövidebbek... az a baj velem olyan nagyon sóvárgok egy megfelelő kapcsolat és fiú után, hogy néha könnyelmű döntéseim áldozataként vergődök kivesézve a padlón...
a bátyámmal is sikerült remek kis beszélgetést összehozni arról...hogy ki kinek a seggét nyalja és... kit véd és miért..és akkor mértnem bassza meg az... de anyukámat sikerült minden kínos témáról leállítani és megígérte, hogy a kocsiban marad...háála az égnek...
=)
noss gyerekek ezt a bejegyzést valami kedves ismerősöm (valószínűleg) kiiktatta de nem volt elég ügyes :D olvassátok csak :D
