nézd meg. a szívem bezárul, mert félek, soha nem volt illetékes kézben és soha nem is lesz. félek a magánytól, de jobban a csalódástól, s jobban a haláltól amit egy nap a bánat hoz majd.félek az újabb élménytől ami jó, amikor rossz akkor viszont sokkal rosszabb mint amennyire jó volt.megéri egyszeris szeretni, megéri a kezébe adni másnak a szíved? ne hidd, hogy ismered kinek hatalmat adsz, nehidd, hogy nem él majd vissza vele egy nap.ne várd, hogy örökké tart majd a boldogság, mert sohasem jár egyedül, párja a fájó magány.Fájó magány, ami emészti szívedet és hiába zárod be nem enyhül sohasem.Ha enyhül majd kinyitod gyanútlan, újabb csapdába dobod bele, ha rázárul a csapda, nem lesz aki neked vissza szerezze.S egyszer csak szíved már megszűnik létezni, dolga csak az lesz éltessen, éltessen, hogy érezhesd a fájdalmad örökkön örökké, hogy örök tanulságként szolgáljon a javíthatatlan hibádra, mit sosem tehetsz jóvá.Új szívre nincs esélyed, más már tudja megtanulta, nem adja ki testéből, vigyázza mint féltett kincsét, s rabol mellé másikat ami lehet, hogy a tiéd.Bizalom érzésére szomjazol mindig, vakon bízol meg bárkiben anélkül, hogy kérnéd, mutasson csak egy olyat, akihez jóvolt mindig, s mutassa meg, hogy még nem bántott soha senkit.Azthiszed ez nagy kérés, pedig ez kellene, hogy megvédd szíved miből egy van, s ne osztogasd az érdemet senkinek, aki igazán megérdemli talán túl messze van tőled.Mondom Én mert én már megjártam szívem megszűnt létezni, túl sok volt ki használta, s én is akartam szerezni pót szívet, hogy majd az verje bennem az életet, de ez nem megoldás, ne vedd el senkitől, saját hibádon tanulj, s őrizd meg a leckét, add tovább az igét, mutasd meg, hogy fáj, hogy féljenek az emberek mert féljenek az emberek, legyetek bizalmatlanok, az ösztön mindenkiben ott lapul, hogy önző legyen s eltiporjon.a gonosz mindig győz a jó felett, eldöntheted melyik akarsz lenni, de jól gondold meg mert lehet, hogy ha jó leszel vigasz díjként valaki megoszt talán veled egy szívet.Ha rossz, lesz sok szíved ami fáj, s egy ami üres, se nem sajog se nem fáj, se nem szeret s nem is láát.Nem látja már a jót s szépet s nem volna senkiért meghalni képes.
nemtudom miez..rámjött.
2010.03.27. 11:58 szivárványmano
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szivarvanyemlekbe.blog.hu/api/trackback/id/tr121872574
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
