Egyszerűen nem tudtam mondatokba foglalni az elmúlt napok történéseit...
de jött az inspiráció, láttam egy interjút drága Kristóffal... Ő az én múzsám.
péntektől filmszakadás van eléggé ... akkor volt a buli.Bulii... kis túlzással mondhatom, hogy meghaltam.Szín tisztán darabjaimra égtem a barátaim előtt.Ezen felül nem loptam be magam a bulin jelenlévők szívébe.A Farmosi köztudatban eddig sem volt jó hírem na de ezek után... a buliról az oda mondhatjuk "keveredett" 3 ismerősöm mentett ki, és mondhatm ők voltak azok az emberek akiket ismertem a bulin.Nemtudom mit kerestem ott ne kérdezzétek... Ádival terveztem a kirúgást a hámból, de sajnos nem jött össze.A 3 emberből a sofőr iskola társam, a kísérő mr. buta, a 3. ember pedig hejesírásihiba volt.Vészes... a lényeg, hogy mielőtt meglincseltek volna minket azelőtt megérkezett a házigazda és mindenkit leszállított rólunk, de akkor Én már nagyon szerettem volna távozni.Nem érdekelt hova csak el onnan. Háát... sikeresen Cegléden találtam magam hajnal fél1 körül.Hűvös is volt buszom sem volt egy hamar, a hazajutásom esélye oylan 0 volt... de nem nagyon izgatott... érdekelt inkább az, hogy milyen szinten szégyellem magam a barátaim előtt és, hogy a telefonom folyamatosan csörgött, már nem tudtam eléggé nyomtékosan közölni, hogy hagyjanak. A játszótéren zűlés után, mindenki haza indult, Én (nem mintha izgatott volna) nem tudtam merre indulok, amikor kiszálltam az autóból.Az állomás felé vettem az irányt, bár sanda gyanúm volt róla, hogy mr. butánál fogok kikötni. És tessék... 10 perc sem telt el, ott ültem az ágyán az arcomat a tenyerembe temetve, és vártam, hogy megnyíljon alattam a 4. emelet padlója és legalább pár emeletnyit hagy süllyedjek.Ő ült, fölöttem nevetett és hajtogatta, hogy semmibaj semmibaj.Én meg csak annyit, ez nem velem történik, nem hiszem el, annyira szégyellem magam, neharagudj.Körülbelül 6 óráig ment ez, aztán elaludt, én még egy óráig könyököltem fölötte simogattam az arcát és azon gondolkodtam, mi lesz most.Mi lesz ha csak úgy mondja de igazából soha többet nem áll velem szóba.És, hogy lehet, hogy ennyi felelősség tudat szorult belé, hogy önzetlenül, csak azért, hogy vigyázzon rám felvitt magához.Kikészültem és elaludtam. 8 körül keltem fel mert csörgött a telefonja... Őt is felkeltettem és újra kezdtük az este megtárgyalását, de már senkisem szólt semmit, csak nevettünk. Életünk sem volt, neki pláne, de így is lekísért a buszmegállóba... hazaértem... végig aludtam a szombatot, felkeltem, fürödtem, és indultam vissza...hozzá.Durcik és depik voltunk, minden úgy összejött, de ígyis jó volt, ígyis nagyon szeretek vele lenni.Csak bújni... meg nézni ahogy alszik. Vasárnap állatkertbe mentem a csodás kis családommal.Egy élmény volt... hétfőn semmi érdekes, punnyadás, ma (kedden) : D semmi...punnyadás, holnap meg már mindenkinek iskola csak nekem nem, de akkor is elmegyek itthonról mert már nem bírom. =)
