3

"Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok,
úgy érzem elvesztettem valamit.
Otthon fiókokat nyitogatok ki, leveleket olvasok,
régi ruhák zsebeit kutatom át.
Máskor rajtakapom magam , hogy felhívok
telefonon embereket, valamilyen ürüggyel
faggatom őket, másról beszélek.
Valamit elvesztettem.
Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem:
az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát,
az alvás melléktermékét, azt a zagyva,
édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból
és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé.
Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság
mögött van értelem, amelyet nem lehet szavakkal kifejezni.
Mi volt ez az álom?
Miért kutatok utána? A lelkem volt,? Az eszem? Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy kiraboltak."