Szóval amit körülbelül múlthéten írtam ...
"Az ember nyomás alatt éberd rá mire van szügsége igazán és ki is ő valójában... amiket néha alapvetőnek veszünk és természetes, hogy ottvan...neem... egyátalán nem így van és én rájöttem... 1 év alatt ez így volt nálam is... minden más lekötött és mindenki mással foglalkoztam még akkor is ha utálom és azzal nem aki igazán megérdemelte volna... mindenki egy kicsit különleges és mindenki egy kicsit ittvan még belül de úgyérzem, hogy ma van az a nap amikor minden nem oda illő szálat az életemben végre ellvartam... eljött az az idő amikor rájöttem ki a legfontosabb és végre vele fogok törődni...nem láttam eddig a szépségét annak amikor 2 ember fiatalon eggyütt van évekig de most látom és úgy érzem nekem pár év nem is elég én örökre akarom...ő a megfelelő ember erre mert amikor megismertem már akkor láttam benne valami plusz-t... de sosem gondoltam volna, hogy egyszer az enyém lesz... de igen és az a plusz az amit nem akarok soha elengedni ... 23 éves és annyira más mint a többi...tehetséges aranyos helyes édes kedves őszinte ...szinte tökéletes ...egy kétarcú őrült ...nemhiába ikrek a csillagjegye... néha van és esztelen azt sem tudod milesz a következő lépése ...aztán meg odaadó őszinte és bármit megtenne érted..."
Hmmm...ismét megérkeztem... nem nagyon írtam mostanság de ma eljött az ideje...
Amég nem volt gép papírra írtam le amit gondolok...most abból idéztem...de már nem aktuális... csütörtökön Balázzsal szakítottunk... közös megegyezés alapján...amit később persze visszaszívtam volna ha lehetett volna de ez nem egy ilyen sport...sajnos... az oka a végkimerülés volt ...az ő oldaláról...én most kezdtem belejönni a kapcsolatba érdekesen hangzik hogy 11 hónap után kezdek de hát ez vagyok én ...sajnos... most sikerült mindent tisztáznom az életemben és végre oda koncentráltam ahova kell de már túúl későn... mert neki ez már elég volt... sajnos tegnap estig nem értettem miért lehet ez és csak sírtam és sírtam és sírtam... nem is tudom mikor sírtam ennyit utoljára de jól esett :)... aztán tegnap rájöttem , hogy ő csak szabadságra vágyik...most jött rá hogy túl sokat pazarolt az életéből a kapcsolatokra és 23 évesen még nem élt ...nem hiszem, hogy tehetek erről én nem hiszem, hogy korlátoztam volna bármilyen törekvésében... nem zavart a próba...semmisem... sőt örültem, ha kezdett valamit a tehetségével... de nálam csattant az ostor és persze a kapcsolat sem volt kiváló csak rásegített, a megvilágosodásra... nagyon sok hibám van én nagyon jól tudom...és azt is tudom, hogy ha normális vagyok nem lett volna így...és ezért én vagyok a hibás... de legyen csak szabad ráfér :)...
Az én részemről ez az egész fájdalmas és nagyon rossz... életem első ilyen hosszú kapcsolata volt és nagyon sokat tanultam belőle...ez a kötődés és ez az érzés, hogy mindig van valaki akinek elmondhatod ha valami jó akár rossz történik veled...hihetetlen jó és nem bánom sőt szeretnék még ilyet nem érdekel, hogy még fiatal vagyok nekem ez kell mindig is féltem a magánytól ... most is ez rémiszt meg a legjobban meg az, hogy új emberhez szokjak hozzá...úgyhogy azthiszem ezt egy ideig még pihentetem majd és előbb teljesen kiheverem és elfogadom a helyzetet ami most felállt.. mert nem teljesen sikerült még... mindig ott él a remény és ez nem enged felszabadulni mert nem tudom felfogni belül...mindig eszembe jut, hogy úgy elmondanám valakinek és először persze a Balázs arca ugrik be... hogy neki mondanám el... :(. ...a kedvenc emlékeim azok amikben ő is szerepel... a legjobb rajzaim képeim azok amik róla szólnak... de majd...
Hát ezért fáj annyira...mert mikor én kirobbanok a szerelemtől...ő már...elfáradt... :C és ráadásul bántottam ha nem is szándékosan de bántottam... már megváltoznék de nagyon nagyon elkéstem... viszont az ember a saját hibáiból tanul...
tanácsok hada szól arról, hogy nézzem a jó oldalát örüljek, hogy megtörtént... és lépjek túl rajta gyorsan és vidáman... nem én nem ez vagyok nekem idő kell és az az idő azzal kell, hogy teljen , hogy 1000x és 1001x újra átélem és csak gyötröm magam... így lesz majd egyszer jobb viszont akkor már sokkal jobb... ráadásul muszály mert ha nem heverem ki akkor minden emberben őt keresem majd ...és ez nem egy kapcsolatomat tette tönkre, hogy a kiheveretlen embereket kerestem másokban... a remény hal meg utoljára...
xoxo
